Magánpraxisom keretében mentálisan egészséges személyekkel foglalkozok.

Szakmai tevékenységem középpontjában azok a Nők állnak, akiknek Sérült gyermekkorban volt részük, és szeretnének dolgozni a gyermekkorban szerzett sebek ”meggyógyításán”, továbbá azon, hogy életük Örömtelivé válhasson!

Gyermekként Megsebzett Nőtársam…

Mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy a gyermekkor életünk legjelentősebb szakasza, hiszen életünk korai szakaszában dől el az, hogy felnőttként milyenné válunk, hogyan fogunk gondolkodni, érezni- önmagunkkal, másokkal, a világ dolgaival kapcsolatban.

A múltban szerzett sebek, a múltban megélt fájdalmak olyannyira megnehezíthetik mindennapjainkat, hogy egyszerűen képtelenné válhatunk arra, hogy megéljük mindazt, amit a jelen tartogat számunkra… képtelenné válhatunk arra, hogy észre vegyük mindazt a jót, ami körülvesz bennünket.

…Mert olyan, mintha nem tudnánk szabadulni a múltunk terheitől, a múltban megélt fájdalmaktól… és, mintha ugyanazokat a köröket futnánk. Miközben már lehet, hogy a szervezetünk is jelez, és különböző fizikai tünetekkel küzdünk.

…Jönnek ugyanazok a nehézségek, újabb és újabb csalódások, miközben egy belső hang azt mondatja veled, hogy nem vagy szerethető, Te nem vagy értékes… Melyet a gyermekkorban szerzett sérelmek visszhangjai mondatnak veled.

Mindez megakadályozza azt, hogy Önmagaddal egy bensőséges, szeretetteljes kapcsolatot tudj ápolni, ami a lelki egészség egyik igen lényeges összetevője.

A múltba visszamenni már nem tudunk, nincs lehetőség arra, hogy megszépítsük az egykor megélt tapasztalatok, kitöröljük őket, de arra van lehetőség, hogy dolgozzunk azon, hogy sebeink gyógyulni kezdjenek! 

Ebben szeretnék segítséget nyújtani Neked a közös munkánk során!

Milyen változásokra számíthatsz?

-Felismered és megtanulsz bánni is érzéseiddel

A gyermekként megsebzett felnőtteknek problémát okozhatnak az érzéseik felismerése, és kezelése. Ez utóbbi hátterében sok esetben az áll, hogy gyermekként nem alakulhatott ki bennük az önmegnyugtatás képessége, ami oda vezethető vissza, hogy az anya érzelmileg elérhetetlen volt, és nem tudta megadni gyermekének az érzelmi biztonság érzését. Felnőttként mindez heves reakciókhoz vezethet. (Ha érintett vagy a témában, lehet, hogy kaptál is olyan visszajelzéseket, hogy: ,,Túlreagálod a helyzetet!”)

-Alábbhagysz az önhibáztatással

A gyermekkorban megsebzett Nőkkel végzett munkám során azt látom, hogy az önvád, és az önmagukkal szemben mutatott túlzott kritikusság közös vonásként jelenik meg, melynek hátterében az esetek többségében azok a dogmák állnak, melyeket  a szüleink viselkedésükkel, és közvetített üzeneteik által alakítanak ki önmagunkkal kapcsolatban. Ilyen pl.: ,,Minden baj forrása én vagyok!” ,,Velem mindig csak a baj van!” ,,Soha nem tudok jót tenni!” ,,Nekem semmi sem sikerül, mindent elrontok!” …..stb.

-Kevesebbet aggodalmaskodsz

A sérült gyermekkor következtében az önértékelés is sérül. Ennek következtében az érintettek lételemévé válik az aggodalmaskodás, rágódás. Aggódnak cselekedeteik miatt, melynek következtében újra és újra végiggondolják fejben, hogy helyesen cselekedtek-e, biztos, hogy jól csinálták-e, amit csináltak? Hogy lehetett volna másképp? Illetve döntéshelyzetben is hosszas aggodalmaskodás előzi meg a döntés meghozatalát.

-Fel mered vállalni önmagad

Ha gyermekként azt tapasztaltad meg, hogy nem tudsz megfelelni a szüleidnek, nem kapod meg azt a szeretetet, figyelmet, törődést, ami neked járna, továbbá nem lehetsz az, aki valójában vagy, (mert a véleményed felvállalása, önmagad vállalása negatív következményekkel jár pl.: büntetés, szeretetmegvonás), akkor ezáltal azt tanulod meg, hogy érdemes hallgatni, és elhallgatni. Érdemes mást mutatni, vagyis szerepet játszani, és minden áron törekedni arra, hogy elfogadtasd magad, megfelelj!

-Egyre kevésbé félsz az elutasítástól

Azok a gyermekek, akik érzelmileg éretlen anya gyermekeként nőnek fel, sajnos nem tudják megtapasztalni annak élményét, amikor az anya érzékenyen reagál gyermeke szükségleteire, jelzéseire. Ha az anya érzelmileg elérhetetlen, vagy hangulata hullámzó, a biztonság helyett a kiszámíthatatlanság, a bizonytalanság érzését keltik, mindeközben pedig a szeparáció kínzó élményét. Ennek következtében a biztonságos kötődés helyett, felnőttként az illető arra fog törekedni, hogy folyamatosan ellenőrizze környezetét, és társas kapcsolataiban egyfajta állandóan szorongó, ragaszkodó megkapaszkodás jellemzi.

-Megtanulod tisztelni saját és mások határait is!

Aki szorongó kötődési mintázatot mutat, a határokra hajlamos úgy tekinteni, mint az elutasítás jelére. (Pl.:Ha valaki azt jelzi vissza számukra, hogy a megbeszélt találkozót szeretné áttenni egy másik időpontra, mert fáradt, nem érzi jól magát, hajlamos lehet azt a következtetést levonni, hogy a másik nem szereti, nem akar vele találkozni, nem fontos neki.)

Amikor egy gyermekként megsebzett felnőtt a lelki gyógyulás útjaira lép, megtanul egyre egészségesebben kapcsolódni, kötődni, és a szorongást, az elutasítástól való félelmet, a biztonság érzése veszi át, melyben jelentős segítséget nyújt az a tudat, hogy értékes, szerethető, és bizony ő is megérdemli a törődést, és szeretetet. Fontos felismerés szokott lenni az is, amikor egy gyermekként megsebzett személy felismeri azt, hogy nem csak az ő „érdeke” az, hogy kapcsolatban legyen a másikkal, hanem legalább a társának is annyira, miután értékei által, ő maga is tud adni egy másik embernek, gazdagabbá tudja tenni egy másik ember életét.

-Értékelni tudod, amit elérsz!

Az is közös jellemzőként jelenik meg a Gyermekként megsebzett felnőttekben, hogy nem tudják értékelni önmagukat, és azt, amit elérnek.

Amikor munkám során igyekszem rávilágítani arra, hogy mennyire értékelendő, amit Kliensem elért, mennyire értékes az, amit ő csinál, képvisel, sok esetben azt a visszajelzést kapom, hogy természetes, hogy így van. ,,Ennek így kellett lenni! Meg kellett csinálnom! Amúgy meg más is megcsinálja! „

-Már nem csak a hiányosságaidat látod meg!

A sérült gyermekkor egyik hozadéka az is, hogy a gyengeségeket, hiányosságokat az érintettek felnagyítják, míg a pozitívumokat, erősségeket figyelmen kívül hagyják.

Mindenképp a gyógyulásra utal az is, amikor az illető megtanulja meglátni önmagában az erősségeket, gyengeségeket együttesen, és mindezekkel együtt el tudja fogadni önmagát!

-Megérted, hogy nem rólad szól!

Az érintettek többsége hajlamos úgy gondolkodni, hogy ,,Én miattam történt így!” ,,Biztos én voltam a hibás!” ,,Én váltottam ki belőle azt, amit!”

Óriási fordulópontot jelent az, amikor egy gyermekként megsebzett felnőtt megérti azt, hogy a szülei viselkedése független attól, hogy ő milyen volt, mit tett és mit nem tett.

-Lesznek céljaid, és el is tudod érni őket!

Amikor Klienseimmel belső gyermekük meggyógyításán dolgozok, ahogy arra korábban is utaltam, közös jellemzőként vélem felfedezni a ,,Nem vagyok jó!” ,,Nem vagyok elég!” ,,Nekem semmi sem sikerül!” ,,Úgysem tudom megcsinálni.” dogmákat.

Ezek olyan alaphiedelmek, melyek tervek, célok kitűzésének útjába állnak, hiszen sokan, amíg nem képesek elhinni, hogy meg tudják csinálni, el tudják érni, amit kitűznek, addig meg sem próbálják, vagy éppen egy ördögi körbe kerülnek, melyben alaphiedelmeik önbeteljesítő jóslattá válnak.

-Belátod, hogy megbocsátás nélkül nem megy!

Sérült gyermekkorunk, és belső gyermekünk gyógyulásához elengedhetetlen az, hogy megbocsássunk szüleinknek. Ez nem jelenti azt, hogy el kell felejteni mindazt, ami történt! Nem az élmények, gondolatok, és érzések rózsaszínné történő színezéséről van szó, hanem arról, hogy belátjuk azt, hogy amit tudtak, azt szüleink megtettek, amennyit tudtak, adtak! Lehet, hogy sok fájdalmat okoztak, de ezt akaratlanul tették, saját feldolgozatlan traumáik, be nem gyógyult sérelmeik által!

Ez azt sem jelenti, hogy akkor ki kell tennünk magunkat annak, hogy újra és újra sérüljünk szüleink által, vagy újraéljük azt, amit gyermekként. 

Gyakran olvasom azt, hogy nem szükséges megbocsátani, anélkül is lehetünk jól. Nos, én ezzel kapcsolatban szkeptikus vagyok, már csak azért is, mert számos egészségpszichológiai kutatás eredménye igazolja a harag testi egészségre gyakorolt káros hatásait. 

Így a megbocsátás felfogható az önmagunkról való gondoskodás megnyilvánulásaként is! 

Igen, jogod van azt mondani, hogy:

,,Szeretem és tisztelem magam annyira, hogy nem fordítok oly sok energiát arra, ami nem épít, hanem rombol. Sőt mérgez! 

Nem szeretném tovább mérgezni magam azzal, hogy táplálom magamban azokat az érzéseket, amelyek károsak az egészségemre nézve!” 

….Mindez az Örömteli élet néhány nélkülözhetetlen eleme…

Ha úgy gondolod, hogy szeretnél kilépni a múltad árnyékából, dolgozni gyermekkori sérelmeiden, és elindulni 

az Örömteli élet felé vezető úton, örömmel támogatlak utadon!

Kedves Olvasó!

Lehet, hogy már megfogalmazódott benned az, hogy érdemes lenne segítséget kérned, de nehezíti a helyzetet, hogy nem jártál még pszichológusnál, és nem tudod, hogy hogyan is zajlik egy-egy konzultáció, és ez a bizonytalanság hátráltat abban, hogy belevágj!

A biztonságérzeted növelése érdekében szeretném, ha pontos képet kapnál arról, mi is történik, amikor rászánod magad arra,  hogy segítséget kérj tőlem!  Először is fontos tisztázni azt,  hogy a pszichológiai tanácsadás célja  nem direkt tanácsok adása, hiszen sokkal nagyobb értéke van annak, amiért megdolgozunk, mint pedig annak, amit készen kapunk!

Hogyan zajlik a közös munka?

Munkám a sématerápia eszköztárával dolgozok, mindemellett pozitív pszichológiai szemléletben. 

A közös munka kezdeti szakaszát Diagnosztikai és edukációs szakasznak nevezzük, mely sorám a probléma, majd az életút áttekintését követően megismerkedhetsz a sémamodellel, majd kérdőívek és élményalapú technikák segítségével feltérképezzük a problémáid hátterében álló korai maladaptív sémákat. A közös munka kezdeti szakaszában meghatározó szerepet kap a pszichoedukáció is, mégpeidg azért, mert fontos, hogy megértsd saját sémáid működését, és ne csak értsd, hanem tudd is felismerni, ha egy-egy séma aktiválódik a mindennapjaid során. 

 A közös munka második szakaszát a Változás fázisának nevezzük, mely során azokon a sémákon dolgozunk, melyek ott húzódnak életvezetési nehézségeid, elakadásaid, problémáid hátterében. Ebben kognitív technikák, élményalapú technikák, és segítik a munkánkat, illetve fontos feladatunk a viselkedésminták megváltoztatása is. 

Maga a terápiás kapcsolat is gyógyító erővel bír, melynek két jellemzője az EMPATIKUS KONFRONTÁCIÓ 

és a KERETEK KÖZÖTTI SZÜLŐI ÚJRAGONDOSKODÁS. 

…Az Egészséges felnőtt énrészed erősítése céljából olyan eszközöket adok a kezedbe, amelyek segítségedre lehetnek a problémával való megküzdésben, és abban, hogy egy teljesebb, ÖRÖMTELI ÉLETet élhess,  melyben megéled 

az érzelmi, pszichológiai, társas jóllét állapotát!