Ha gyermekként szülősítve voltál, elveszítetted mindazt amit nem lett volna szabad: A gondtalan gyermekkort. Mit jelent a szülősítés, vagy másnéven parentifikáció? Milyen családi körülmények azok, amelyek hajlamosítanak erre? Milyen következményei lehetnek? -Ezekről olvashatsz cikkemben! Továbbá az oldal közepén hagytam Neked egy üzenetet, és végül pedig segítségül egy önreflexiós gyakorlatot!
Mit nevezünk parentifikációnak?
A parentifikáció arra a jelenségre utal, mely során egy gyermek családi rendszerben elfoglalt helye leginkább a szülőjéhez hasonlít, és mindezek következtében túlzott felelősség hárul rá. Így nem gyermekként, sokkal inkább kis felnőttként funkcionál, melynek megannyi negatív következménye lehet a felnőttkorra nézve.
A szülősítés hátterében többek között az alábbi okok állhatnak:
Szülők hiánya vagy alkalmatlansága: Ha az egyik vagy mindkét szülő nem képes megfelelően ellátni a szülői szerepét, a gyermek könnyen átveszi a szülő szerepét a családban.
Betegség vagy fogyatékosság: Ha valamelyik szülő vagy más családtag krónikus betegségben szenved vagy fogyatékossággal él, a gyermek gyakran hajlamos lehet átvenni a gondoskodó szerepet.
Családi válság: Válás, haláleset vagy más krízis esetén a gyermek gyakran igyekszik helyreállítani a családi egyensúlyt a saját erőforrásainak felhasználásával.
Szülők mentális vagy alkoholproblémái: Ha valamelyik szülő mentális betegségben szenved vagy alkoholproblémái vannak, a gyermek könnyen a gondoskodó szerepbe kerülhet.
A parentifikáció során egyfajta gondozási űr keletkezik, ami azt jelenti, hogy a gyermek testi, lelki gondozása hiányt szenved, melynek következtében fizikai, érzelmi szükségletei is sérülnek. Vagyis, nem kapja meg mindazt, amire szüksége lenne az egészséges testi, lelki fejlődéshez.
Ha érintett vagy a parentifikációban…
-A szeretetről Te azt tanultad, hogy nem jár alanyi jogon, meg kell érte küzdeni, meg kell érte dolgozni, magas elvárásoknak kell eleget tenni ahhoz, hogy szeretve legyél!
-Hajlamos vagy másokat magad elé helyezni, mások szükségleteire összpontosítani, miközben saját szükségleteid meghatározása, betöltése nehézségeket okozhat, és háttérbe szorul! Túl sokat adsz, teszel másokért, és jellemző lehet az, hogy hiányzik kapcsolataidból a kölcsönösség.
-A tökéletességre törekszel, hogy ezáltal is bizonyítani tudd értékességed, szerethetőséged, továbbra is ott él benned az a hiedelem, hogy szeretetért meg kell dolgozni, nem érdemled meg a szeretetet csak azért, aki vagy!
-Hajlamos lehetsz olyan emberekkel kapcsolatba kerülni, akik nem képesek felelősséget vállalni az életünkért, akik ,,megmentésedre” szorulnak.
Üzenetem Neked… Ha Te magad is érintett vagy a parentifikációban!
Szeretném Neked elmondani azt, hogy nagyon sajnálom, hogy meg lettél fosztva a gondtalan gyermekkor élményétől, ami alanyi jogon járt volna Neked! Tudom milyen nehéz lehetett megküzdeni azokkal a problémákkal, nehézségekkel, amelyekkel Neked minden nap szembe kellett nézned, miközben a társaid felszabadultan játszhattak, megélve a gyermekkor megannyi örömét!
Megértem, ha emiatt Te másnak érezted Magad, megértem, ha nehezen tudtál kapcsolódni hozzájuk, megérteni a nyelvüket, miközben Te egészen más nyelvet beszéltél, más világban éltél!
Sajnálom, hogy a nyugalom, a békesség helyett az otthonotokat szinte állandó feszültség járta át, így számodra az otthon valami egészen mást jelentett, mint mások számára. Nem a családi béke, a szeretet, a melegség érzését adta, hanem sokkal inkább egy olyan helyet jelentett számodra, ahol készenléti állapotban kellett lenned, és ha úgy alakult, kivédeni, megvédeni magad, vagy éppen úgy tenni, mintha ott sem lennél, nem is léteznél!
Sajnálom, hogy ilyen hamar meg kellett tanulnod felelősséget vállalnia a szüleid, a testvéreid jólétéért és gondoskodásáért, miközben Neked is szeretetre, figyelemre, törődésre, gondoskodásra lett volna szükséged!
Arra, hogy odafigyeljenek a körülötted lévő felnőttek a Te testi, lelki szükségleteidre, és ezáltal megtanulhasd, hogy megérdemled a gondoskodást, fontos, és nagyon szerethető vagy!
Hoztam Neked egy gyakorlatot, ami segítségedre lehet abban, hogy szembenézz a parentifikáció következményeivel, de fontos tudnod azt, hogy ezek a gyakorlatok nem helyettesítik a szakemberrel végzett munkát, az egyéni folyamatot!
A parentifikációban érintett személyek hajlamosak lehetnek az önfeláldozó működésre, az önmaguk kizsákmányolására. Adnak és adnak, miközben a saját szükségleteiket háttérbe szorítják, elhanyagolják.
Egy olyan gyakorlatot hoztam Neked, amely segítséget nyújthat abban, hogy feltérképezd, jelen van a számodra legfontosabb kapcsolataidban ez a fajta működés, és, ha igen, hogyan lehetne, hol lehetne meghúzni az egészséges énhatáraid testi, lelki jólléted érdekében!
- Kérlek, ülj le egy csendes és nyugodt környezetben, ahol nem zavarnak, és vedd elő naplód, egy füzetet, vagy lapot!
- Rajzolj két oszlopot a papírra, az egyiket címkézd „Szerepek”, a másikat pedig „Határok” felirattal!
- A „Szerepek” oszlopban írd le legfontosabb szerepeid, jelenítsd meg legfontosabb kapcsolataid!
- Az „Határok” oszlopban gondolkodj el azokról a nehézségekről, amelyeket észlelsz magad körül ezen szerepekkel kapcsolatban. Például: „nem tudok nemet mondani, ha segítséget kérnek tőlem”, „nehéz számomra különválasztani a saját igényeimet a családi igényektől”, „nem érzem, hogy elég időt és energiát szánok saját életemre és céljaimra”, stb.
- Miután elkészültél a két oszloppal, kérlek vizsgáld meg, hogy az egyes kapcsolataidban megjelenik-e az önfeláldozó működés, az egészséges énhatárok hiánya!
- Próbálj meg azonosítani egy vagy két konkrét lépést, amelyeket megtehetsz annak érdekében, hogy tisztábbak legyenek a szerepeid és határaid, és hogy egészségesebb dinamikát tudj fenntartani a kapcsolataidban!
Ha elérkezettnek látod az időt arra, hogy szembenézz gyermekkori fájdalmaiddal, hogy gyógyulhassanak sebeid, nagyon szívesen segítelek, támogatlak ezen az úton!
Magánpraxisom keretében Gyermekként Megsebzett Nőkkel dolgozom, azért és azon, hogy a múlt árnyékából kilépve az életük egy napon örömtelivé válhasson! Ebben jelentős segítséget nyújt számomra a szívemhez oly közel álló sématerápia elméleti megközelítése, és eszköztára, valamint a pozitív pszichológia eszköztára.
Szeretettel várom jelentkezésed!
Buzási-Végh Viktória
Addiktológiai tanácsadó szakpszichológus
Képzésben lévő Sématerápiás konzultáns jelölt
A Gyermekként Megsebzett Nők pszichológusa
Pszichológiai tanácsadás- részletek
