Colleen Hoover: Velünk véget ér című regénye nem csupán egy érzelmekkel teli történet a szerelemről, hanem mély betekintést nyújt abba is, hogyan formálják a gyermekkori tapasztalatok felnőttkori kapcsolatainkat.
A regény középpontjában egy olyan nő áll, aki próbálja megérteni múltjának terheit, gyermekkorából adódó mintázatait, és a múlt sebeinek begyógyítására törekszik.
Az idei év egyik legnépszerűbb regénye bátorítást adhat minden olyan nőtársunknak, aki bántalmazó kapcsolatban él és szeretne, de még egyelőre nem tudott kilépni belőle.
Mit tanít Colleen Hoover regénye a gyermekkori traumákról?
Cikkemben erről olvashatsz!
Illetve a történet témája kapcsán néhány önismereti kérdést, továbbá egy önismereti gyakorlatot is hoztam Neked!
A rossz szülői bánásmód: van, hogy láthatatlan…
Lily- a történet főszereplője- bántalmazó apa és alárendelődő anya mellett nőtt fel. Édesapja érzelmileg és fizikailag is bántalmazta családját.
Azonban fontos megjegyezni a gyermekkori traumák témája kapcsán azt, hogy a bántalmazás nem minden esetben ennyire nyilvánvaló, nem minden esetben ennyire hangos. Ettől függetlenül ugyanolyan mély sebeket, fájdalmakat, majd súlyos következményeket okoz.
Fontos kiemelni azt is: a gyermekkori traumák nem csupán a súlyos, egyszeri eseményeket jelölik, hanem olyan hosszú távon ható élményeket is, amelyek az érzelmi szükségletek tartós kielégítetlenségéből fakadnak.
Vagyis úgy is definiálhatjuk a traumát, hogy egy olyan élmény, amely túlságosan fájdalmas ahhoz, hogy a gyermek megfelelő támogatás hiányában feldolgozhassa. Ez nemcsak a történésről szól, hanem arról is, hogy milyen belső hatást gyakorol ránk.
Lehet Te is és én is ugyanazt az élményt éltük meg gyermekként, de ez mindkettőnkre egészen másképp hatott…
Mit tanít a „Velünk véget ér” a gyermekkori sérülésekről és azok gyógyulásáról?
1.A bántalmazás hatása a felnőtt kapcsolatokra- ismétlési kényszer
A regény főszereplője, Lily, bár tudatosan elutasította apja mintáját, és megfogadta, hogy ő sosem fog bántalmazó kapcsolatban élni, mint ahogy édesanyja, egy ponton mégis azzal szembesül, hogy hasonló helyzetbe került.
Az ismétlési kényszer azt jelenti, hogy az ember ösztönösen olyan helyzeteket keres, amelyek a gyermekkori traumatikus élményeit idézik. Ez történhet párkapcsolatokban, barátságokban, munkakörnyezetben, vagy akár az önmagunkkal szembeni bánásmódban.
Az ismétlési ényszer hátterében ott áll az ismerősség és „biztonságosság” illúziója: az emberi psziché hajlamos az ismerős mintákhoz ragaszkodni, még akkor is, ha azok fájdalmasak. A gyermekkori traumák nyomán kialakult viselkedésminták „biztonságosnak” tűnnek, mert ezekhez szoktunk hozzá, még ha ezek újabb sérüléseket is okoznak.
De ott áll mögötte (tudattalanul) annak a vágya is, hogy megjavítsuk a múltbeli helyzeteket, és elérhessük, részünk lehessen abban, amiben régen nem lehetett – például szeretetet kapni, megértésre találni, vagy helyreállítani az érzelmi egyensúlyt.
2.A múlt feldolgozásának fontossága
Lily története rávilágít arra, hogy a múlt feldolgozása és a generációs minták felismerése kulcsfontosságú ahhoz, hogy ne ismételjük meg ugyanazokat a hibákat.
Lily döntése, hogy kilép a bántalmazó kapcsolatból, részben annak tudatosításából fakad, hogy nem akarja gyermekének ugyanazt a sorsot, amit ő maga is átélt.
Lényeges tanulság az, hogy a gyermekkori traumák feldolgozása nemcsak önmagunk, hanem a következő generációk érdekében is kulcsfontosságú.
3.Az érzelmi elhanyagolás és annak következményei
A regény másik fontos üzenete az érzelmi elhanyagolás felismerése. Lily története arra ösztönöz, hogy vizsgáljuk meg, milyen érzelmi hiányokat tapasztaltunk gyermekkorunkban, és hogyan próbáljuk ezeket felnőttként betölteni – akár egészséges, akár egészségtelen módon.
4.A határok kijelölésének nehézsége
Lily harca, hogy megszabja saját határait, megmutatja, hogy ez különösen nehéz azok számára, akik gyermekként nem tanulhatták meg, hogy joguk van az érzelmeikhez és szükségleteikhez. A regény arra bátorít, hogy merjünk nemet mondani olyan helyzetekre, amelyek nem szolgálják a jólétünket.
5.Az érzelmeknek létjogosultsága
Lily sokáig elnyomta fájdalmas érzéseit, mert azt tanulta, hogy a „problémák megoldására” kell fókuszálni. Amikor végül teret enged az érzéseinek, felismeri, hogy ezek nem gyengeséget, hanem emberi mivoltát tükrözik.
Az érzelmek elfogadása, megértése és kifejezése nélkülözhetetlen része a trauma feldolgozásának.
6.A társas támasz és segítség szerepe
Lily története azt is tanítja, hogy a traumák feldolgozásában fontos szerepe van a társas kapcsolatainknak, és a szakember által nyújtott segítségnek.
7.A megbocsátás dilemmája
A regény egyik sarkalatos pontja, és egyben legfontosabb üzenete: A megbocsátás nem egyenlő azzal, hogy újra és újra teret adunk a bántalmazónak. Lily megtanulja, hogy megbocsátani lehet anélkül is, hogy visszaengednénk valakit az életünkbe, aki rombol, bánt.
Hiszem azt, hogy ahhoz, hogy fejlődjünk, változzunk, és elérkezzen az életünkbe az a pozitív irányú változás, amit szeretnénk, önmagában a tudás nem elegendő!
A lényeg a tetteken van, vagyis azon, hogy a tudásunkat átültetjük-e a gyakorlatba, alkalmazzuk-e a tanultakat!
Teszünk-e Önmagunkért, azért, hogy az életünk egy napon örömtelivé válhasson, melynek alapja a pszichológiai, érzelmi, társas és szellemi jóllét állapota.
Épp ezért- ahogy az lenni szokott- ez a cikk is gyakorlatorientált!
Hoztam Neked néhány Önreflexiós kérdést a regény témájához kapcsolódóan, és egy Önismereti gyakorlatot is megosztok Veled!
Önreflexiós kérdések
1. Milyen érzéseket váltott ki benned a történet? (Kérlek konkrét érzéseket fogalmazz meg!)
2. Milyen gyermekkori megéléseket juttatott eszedbe?
4. Tapasztaltál-e érzelmi elhanyagolást vagy bántalmazást gyermekként? Hogyan hat ez kapcsolataidra? Miként hat jelenedre?
5. Van-e olyan generációs minta a családodban, amit szeretnél megtörni?
6. Te megengeded-e magadnak az érzéseid? Hogyan küzdesz meg nehéz érzéseiddel?
7. Tekintettel vagy-e szükségleteidre? (fizikai, érzelmi szükségletek) Tudod-e ezeket kommunikálni kapcsolataidban? (Mikor, mire lenne szükséged?)
8. Mit jelent számodra a megbocsátás – akár másoknak, akár önmagadnak? Gyermekkoroddal kapcsolatban kinek, mit kellene megbocsátanod?
+ 1 Önismereti gyakorlat
Levél a benned élő kislánynak!
Kérlek írj egy levelet gyermeki részednek!
Először is nyugtasd meg Őt! Tudasd vele, hogy most már biztonságban van! …
Ezt követően térj ki az alábbi pontokra:
1.Mit éltél meg gyermekkorodban, ami nehéz volt?
2.Fogalmazd meg, hogy mit éreztél akkoriban? Milyen vágyakat nem tudtak betölteni a körülötted lévő felnőttek? Ezt hogy élted meg?
3.Zárd a levelet egy bátorító üzenettel! Mondd el gyermeki énednek, hogy most már Te vagy az, aki gondoskodik róla, és hogy együtt dolgoztok azon, hogy szabadabb, boldogabb életet élhessen!
Választásaink hátterében ott állnak önsorsrontó mintázataink, azaz korai maladaptív sémáink.
Tudattalanul, észrevétlenül irányítják az életünket mindaddig, amíg el nem kezdünk dolgozni sémáink gyógyításán.
Ha megszólítottak gondolataim, és készen állsz arra, hogy szakember segítségével dolgozz gyermekkori sérüléseiden,
kapcsolati mintáidon szeretettel ajánlom figyelmedbe
A ,,Múltam térképe- Jelenem kulcsa”- 4 órás Online Sématerápiás Önismereti Workshopot!
