Érzelmileg éretlen szülő mellett felnőni rendkívül fájdalmas. Az a gyermek, aki érzelmileg éretlen szülő mellett nő fel nagyon sokszor érzi magát egyedül, olyan sokszor érzi magát magányosnak… és azt éli meg, hogy nem lehet az, aki ő valójában, nem jó, nem szerethető úgy, ahogy van- legalábbis a közvetlen környezetéből ezt a visszajelzést kapja. Ezért az érzelmileg éretlen családokban nevelkedő gyermek idővel megtanulja azt, hogy csak úgy tud megfelelni szüleinek, ha mást mutat, mint amit gondol, érez, másképp cselekszik, vagyis szerepszemélyiséget alakít ki.
Természetesen mindez nem múlik el nyomtalanul a felnőtté válással. Időről-időre szembetalálhatjuk magunkat a gyermekkorunkban megéltek következményeivel, és hosszú, rögös út vezet odáig, hogy egy érzelmileg éretlen családban felnövő gyermek fel tudja, fel merje vállalni önmagát, és elindulhasson az örömteli élet felé vezető úton. Munkám során ezen dolgozunk Klienseimmel, ami számomra egy nagyon megtisztelő feladat. De mi jellemzi az érzelmileg érett és éretlen szülőket? Ez utóbbinak milyen típusai vannak? – a következő sorokban erről írok, a cikk végén pedig egy személyes üzenetet is hagytam Neked!
Az érzelmileg érett szülő jellemzői
Az érzelmeileg érett szülő rá tud hangolódni érzelmileg a csecsemő szükségleteire, és azokat képes kielégíteni. Ez egy olyan életre szóló megtapasztalás egy gyermek életében melyből adódóan olyan képességek alakulnak ki, melyek a lelki egészséghez nélkülözhetetlenek.
Az érzelmileg érett szülő képes empatikusan megérteni és támogatni gyermekét. Érzelmeit nyíltan kifejezi, de mindezt érett módon teszi, figyelembe véve azt, hogy ez miként hat másokra. Képes objektíven gondolkodni saját magáról, és harmonikusan működő, bensőséges kapcsolatok fenntartani másokkal.
Az érzelmileg éretlen szülő jellemzői (a teljesség igénye nélkül)
1.A higgadt elemzés és objektív értékelés hiánya: Ez azt jelenti, hogy képtelen objektíven érzékelni a történéseket, és nem tudnak elvonatkoztatni saját érzéseiktől.
2.Merev gondolkodási sémák: Ennek következtében viselkedésük merev, távolságtartóak, impulzívak.
3.Viselkedésüket érzelmeik határozzák meg: Képtelenek késleltetni, szem előtt tartani azt, hogy ami pillanatnyilag jó érzéssel tölt el, hosszútávon nem feltétlenül kedvező. Gyermekkori késztetések mentén működnek.
4.Feljogosítottság, énközpontúság: Gondolataik szinte csak maguk körül forog, ezért nehézséget okoz számukra az, hogy tekintettel legyenek mások vágyaira, igényeire is. Nem tudják elfogadni a sajátjuktól eltérő véleményeket. Énközpontúságuk mélyén önértékelési problémák, és ezekből adódóan szorongás húzódik.
5.Alacsony stressztűrő képesség: Nehezen viselik a feszültséget, a stresszt, és nehezen tudják ezekben a helyzetekben megnyugtatni önmagukat.Ennek a képességnek hiányában nem egészséges megküzdési mechanizmusokat alkalmaznak pl.: túlzott mértékű evés, alvás, sportolás, vásárlás, dohányzás, alkoholfogyasztás.
6.Empátia hiánya: Nehézséget okoz számukra az, hogy belehelyezkedjenek mások helyébe, és megértsék, átlássák, hogy tetteik milyen következménnyel járnak másokra nézve. A gyermekükre való érzelmi ráhangolódás terén is nehézségekbe ütköznek. Az érzelmekről gyermekként azt tanulták, hogy „veszélyesek”, az érzelmek kifejezése büntetéssel járhat, ezért jobb nem kifejezni őket. Épp ezért az érzelmileg éretlen szülők érzelmeik elfojtására törekednek.
7.Parentifikáció: Ennek következtében a gyermek felnőtt szerepben van jelen a családban. Olyan, mintha ő lenne a szülő, a szülő pedig sok esetben gyermeki szerepben van jelen, akit segíteni, támogatni, vigasztalni kell. Gyakori megnyilvánulása ennek az, amikor a kapcsolati problémáit a szülő a gyermekkel osztja meg, vagy olyan mindennapi nehézségeket, amelyek jelentős terhet jelentenek a gyermek számára.
Az érzelmileg éretlen szülő típusai
A szülő-gyerek kapcsolat minősége szempontjából meghatározó dimenzió az érzékenység/érzéketlenség, az együttműködés/beavatkozás, elfogadás/elutasítás és az elérhetőség/figyelmen kívül hagyás dimenziója. Ezek mentén az érzelmileg éretlen szülők 4 típusát különböztetjük meg, melyek a következőek:
1.Érzelmes szülő: Az ilyen szülőt leginkább a kiszámíthatatlanság jellemzi, erős szorongást él meg, melynek következtében nem tudja gyermekének megadni azt a támaszt, és biztonságérzetet, melyre az egészséges lelki fejlődéshez szükség lenne.
2.Céltudatos szülő: Az ilyen szülő szeretne mindent tökéletesen tenni, ennek következtében irreális elvárásokat, túlzottan magas elvárásokat állít gyermeke felé. Mindemellett jellemző lehet rájuk a keménység, ridegség, elutasítás, továbbá gyakran fordul elő az, hogy minősítik, kritizálják gyermeküket.
3.Passzív szülő: Az ebbe a típusba tartozó szülők a háttérbe húzódnak, passzívan vannak jelen a gyermek életében. Problémák esetén azokat hajlamosak elbagatellizálni, illetve elmondható az is, hogy nehezen tudnak kiállni gyermekük mellett. (pl.: a másik szülővel szemben)
Elmondható az is, hogy nehézségekbe ütköznek a megfelelő határok, és korlátok felállítása terén. Azoknak a gyermekeknek, akik passzív szülő mellett nőnek fel útmutatásokat, jótanácsokat is nélkülözniük kell.
4.Elutasító szülő: Az ilyen szülő saját vágyait, kívánságait helyezi előtérbe. Nem vágyik bensőséges kapcsolatra gyermekével, olyan, mintha erre nem lenne igénye, sokkal inkább vágyik arra, hogy gyermeke „hagyja békén őt”. Az elutasító szülő hajlamos lehet fizikai bántalmazásra.
Az érzelmileg éretlen szülői működés hatása a korai maladaptív sémákra
A Gyermekként Megsebzett Nőkkel végzett munkám során azt tapasztalom, hogy az érzelmileg éretlen szülői működés legerőteljesebben az érzelmi depriváció sémát formálja, (emellett más sémák is kialakulhatnak az átéltek következtében.)
Egy érzelmileg éretlen szülő mellett felnövő gyermek azt tapasztalta meg, hogy nem kapta meg azt a szeretetet, törődést, figyelmet, amire szüksége lett volna, ebből adódóan felnőttként ott él benne a hiedelem, miszerint a kapcsolatok így működnek. Olyan, mintha úgy gondolkodna, hogy: ,,Számunkra elérhetetlen az, hogy egy kapcsolatban megkapjuk azt a szeretetet, törődést, amire vágyunk.” Az érzelmi depriváció sémával rendelkező személyek a magány érzésével élik mindennapjaikat, gyakran érzik egyedül magukat a világban.
Megsebzett Nőtársam!
Ha a fenti sorok alapján Magadra ismertél, szeretném kifejezni együttérzésem!
Sejtem, hogy milyen sokat tettél azért, hogy elrejtsd azt, aki vagy azért, hogy olyan lehess, amilyennek a szüleid elképzelnek, és végre szeretetet kaphass!
Attól tartok, bármennyire is igyekeztél, ez nem következhetett be, ami végtelenül szomorú megtapasztalás egy gyermek életében…
Ahhoz, hogy egy nap igazán szeretve tudd érezni Magad lényeges feladat azoknak a működéseknek a leküzdése, levetkőzése, amelyek egykor átsegítettek azokon a nehézségeken, amelyeket gyermekkorod következtében megéltél. Feladat- és tudom, hogy mennyire nem könnyű- az álszerep levetkőzése, ezáltal annak megtanulása, hogy miként vállalhatod fel Önmagad, és lehetsz az, aki valójában vagy!
Ezzel egyidejűleg jelentős feladat az is, hogy tudd, merd kommunikálni igényeid, szükségleteid, amelyeket olyan hosszú időn keresztül elnyomtál saját magadban!
…Mert ahhoz, hogy megkaphasd, amire szükséged van, a hozzád legközelebb álló személyeknek tudniuk kell, hogy mire van szükség!
És ahogy ezen elkezdesz dolgozni, és érzelmi depriváció sémád „gyógyítani”, egyre inkább elkerülhetővé válik az, hogy olyan kapcsolatokat élj meg, melyekben újra és újra az elhanyagolást, az elutasítást, a magányt éled meg!
Ha úgy érzed, hogy segítségre van szükséged, és szívesen dolgoznál velem gyermekkori sérüléseiden, tudd, hogy számíthatsz rám!
Az alábbi oldalon fel tudod venni a kapcsolatot velem:
https://oromtelielet.com/pszichologiai-tanacsadas/
Szeretettel és támogatással,
Viktória
Felhasznált szakirodalom:
Lindsay C. Gibson (2017) Érzelmileg éretlen szülők felnőtt gyerekei. Kulcslyuk Kiadó: Budapest
Young, Jeffrey E.; Klosko, Janet S.; Weishaar, Marjorie E.: Sématerápia –Kiadó: Magyar Viselkedéstudományi és Kognitív Terápiás Egyesület (VIKOTE), 2017
